Az élelmiszer-hulladék problémája nemcsak a háztartásokban, hanem a teljes élelmiszerláncban – a termeléstől a fogyasztásig – komoly kihívás. Gyakran gondolunk arra, mit dobunk ki otthon a hűtőből, de kevesebben tudják, hogyan kezelik ezt a kérdést a nagykereskedelmi szektorban, ahol naponta több ezer termék mozog a polcokon, a raktárakban, a kiszállítások során.
A lejárat közeli áruk kezelése itt nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi és fenntarthatósági kérdés is. De mi történik valójában ezekkel a termékekkel?
Lejárat közeli – mit jelent ez pontosan?
A „lejárat közeli” kifejezés olyan termékeket jelöl, amelyek a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési idejük végéhez közelednek. Fontos különbséget tenni:
- „Fogyasztható…” dátum: a termék élelmiszer-biztonsági szempontból eddig garantáltan biztonságos. Jellemző példák: hús, tejtermék, készételek.
- „Minőségét megőrzi…” dátum: a gyártó garantálja az élvezeti értéket, de ez után is fogyasztható lehet. Ilyenek például a kekszek, tészták, konzervek, szószok, szárazáruk.
A nagykereskedésekben ezek a termékek nem feltétlenül veszteségként jelennek meg – ha időben és tudatosan kezelik őket, akár értéket is képviselhetnek.
Hulladék vagy lehetőség?
A lejárat közeli termékek sorsa többféle lehet – attól függően, mennyi idő van még hátra, milyen típusú termékről van szó, és milyen logisztikai lehetőségek állnak rendelkezésre.
1. Adományozás
Sok nagykereskedés együttműködik élelmiszerbankokkal, civil szervezetekkel vagy önkormányzatokkal, akik a még biztonságosan fogyasztható termékeket rászorulókhoz juttatják el. Ez társadalmilag is értékes, és gyakran anyagi támogatással is jár (pl. ÁFA-kedvezmény).
2. Leárazás, promóció
A jól működő készletkezelési rendszerek időben jelzik, mely termékek közelednek a lejárathoz, így ezek kiemelt akciókban kerülhetnek értékesítésre. Így a fogyasztók is jól járnak, és az étel nem vész kárba.
3. Újrahasznosítás
Vannak termékek, amelyek már nem fogyaszthatók, de még hasznosíthatók: például állateledel-gyártásban, komposztként, vagy biogáz előállítására. Ez ugyan nem elsődleges cél, de még mindig jobb, mint a szemétbe dobás.
4. Okos készletkezelés
A legjobb hulladék az, ami nem keletkezik. A modern nagykereskedelemben digitális rendszerek segítik a készletezés optimalizálását, előre jelzik a várható keresletet, és segítenek abban, hogy ne halmozódjanak fel felesleges készletek. Az úgynevezett FIFO-elv (First In, First Out – „aki előbb jött, előbb megy”) is ezt szolgálja.
Miért fontos ez mindannyiunknak?
Az élelmiszer érték. Előállítása rengeteg energia-, víz- és munkaerő-ráfordítással jár. Ha kidobjuk, nemcsak a terméket pazaroljuk el, hanem mindazt is, ami a megtermeléséhez szükséges volt.
Ráadásul ma, amikor a világ egyes részein emberek milliói éheznek, másutt pedig tonnaszámra kerül étel a kukába, egyre erősebb társadalmi elvárás, hogy a kereskedelmi szereplők is felelősen járjanak el.
A fogyasztók is egyre érzékenyebbek erre a kérdésre: aki tudja, hogy egy cég csökkenti a pazarlást, adományoz, vagy környezettudatos megoldásokat alkalmaz, szívesebben vásárol tőle.
A jövő a tudatosságé
A lejárat közeli termékek kezelése ma már nem „belső ügy” – kommunikálni is érdemes róla. Minden megmentett csomag, minden elkerült hulladék számít. A nagykereskedelem egyszerre logisztikai rendszer és társadalmi felelősségvállaló szereplő.
Az étel nem szemét – hanem lehetőség, ha jól bánunk vele.